2. rész

Boldog bolondok napját, először is! :D Másodszor meg C-D! ^^

 - Óóó, ne már! Pedig azt hittem, csak egy álom ez az egész egyiptom... Pff. - fújtatott Saku, és körülnézett, bár hamar rájött, hogy sok értelme nem volt, mert a sötétben semmit se látott.

 - Írok egy SMS-t a többieknek, hogy a piacon leszek. - pötyögött a telefonján.

 

Saku próbált a lehető leggyorsabban futni, bár magassarkúban elég nehéz volt. Gondolt arra is, hogy leveszi, de amikor meglátott egy skorpiót a homokban, sikítva lemondott az ötletről.

  - Furcsa egy hely ez a piac. Meg úgy egész Al Simhara fura. - gondolta, és azt vette észre, hogy lihegni kezd. - Francba, mire visszaérek, lesz vagy 40°!

 - Jó reggelt! Szeretnék venni sátrakat, szárított élelmiszert, elemlámpát... Meg úgy mindent, ami a sírkutatáshoz kell! - közölte a rózsaszín az eladóval.

 - Turisták... Sosem mondják el pontosan, mit akarnak! - morgott a nő.

 - Tessék? - kérdezte Saku, mert azt hitte, hozzá beszélnek.

 - Semmi! Szuvenírt esetleg? - mutatott az eladó az ajándékokra.

 - Ó, igen! Egy olyan fekete fényképezőt, egy füstölőtartót, egy múmiamacit, egy olyan ládát és kígyóbűvölő kosarat! - ujjongott Saku.

 - Parancsoljon. 16000 simoleon lesz. - tolta a pultos Saku elé a megvett cuccokat.
 - Fú, de drága! Na mindegy, egyszer járunk egyiptomban...

 - Én remélem, hogy nem! - nevetett a nő a pénzét látva.

 - És még vissza is kell érnem! Gyáá, legyen már vége ennek a borzalomnak!

EKÖZBEN A TÁBORBAN

  - Jaj, Jasmy, én úgy félek!

 - De mitől? - nevetett kínosan a boszi, miközben átölelte rinyáló barátnőjét.

 - Hogy nem jutunk haza!

 - De hazajutunk, holnapután megy gépünk vissza! - vigasztalta.

 - Igaz. De hol van Saku? - nézett körbe Hope.

 - Passz.

 - Én akkor is félek! - durcázott Hope.

 - De ne félj már! Vegyél példát Renée-ről! Ő ezt is egy játéknak fogja fel! Most is kalandorosat játszik... hálóingben.

 - Főnök, itt Palmer hadnagy! A Morcucorp-ügyet ezennel befejezettnek nyilvánítom! - dörmögött férfihangom Renée, amit az akkor megérkező Saku nevetve figyelt.

 - Nem öltöznél fel? - kérdezte visszafojtott nevetéssel a rózsaszín.

 - De, kéne. De valaki lenyúlta a ruháimat, én meg csak ezt találtam.

 - Gratu. Akkor menj, hátha a piacon tudsz venni valamit!

 - Oké.

 - De várjál, vettem sírfeltárós cuccokat!

 - Juj, miket? - csillant fel Renée szeme.

 - Sátrat, szárított kaját, konzervzuhanyt és elemlámpát!

 - Várjál, most azt mondod, hogy vansaját sátram? - szólt közbe hiperaktívan a barna hajú.

 - Öö, aha.

 - Éljeen! - ugrált örömében, míg el nem botlott egy kiálló fagyökérben és hasra nem esett.

KÉSŐBB

  - Szereztem ruhát! - dicsekedett Renée.

 - Király, honnan van? - mosolygott kedvesen Saku a bepörgött barátnőjére.

 - Ott a szomszéd házban lakik egy néni, meg a lánya. Azokhoz mentem be, eredetileg inni, de aztán találtam ezt a szekrényben, megkérdeztem, kell-e még, mondta a csaj, hogy nem, utálja a kéket, úgyhogy elhoztam.

 - Miért keresgéltél a szekrényben?

 - Te küldtél el ruháért! - tiltakozott Renée.

 - De nem így gondoltam! Á, mindegy. Menjünk sírfelderítésre!

 - Úúú, én félek! - lépett hátrább Renée.

 - Akkor majd én megyek előre! - ajánlotta fel nagy bátran Hope, és leszaladt a lépcsőn.

 Mikor Saku is leért - utolsóként -, Renée már nagyban pattogott az előző este felfedezett szobában.

 - Juuuj, taposóka! - visított, aztán miután kitapsikolta magát,  rálépett, de nem történt semmi. - Ajjmár! Nyíííílj ki! - kiabált rá a kődarabra, és teljes erőből ráugrott a két talpformára.

Az átjáró kinyílt, hatalmas port csapott, pont Saku és Hope alatt.

 - Nee! A sajtpenészbe már! - dühöngött Saku, mikor leszakadt az a fáklya a falról, amibe kapaszkodott.

 - Jól vagytok? - kiabált le Ally.

 - Aha, csak agyhelyrázkódásom van. - közölte Hope a fejét csapkodva.

 - Na, menjünk tovább. - javasolta Jasmy, és le akart menni, de Renée hiperaktívan elészaladt.

 - ÚRISTEEN!! - sikított Hope, mikor véletlenül széttaposta a csontváz medencecsontját.

 - Nekem nem túl szimpi ez a hely. - jegyezte meg Saku, és belerúgott a csontvázba, ami ettőlteljesen összeporladt.

 - Haza akarok menni. - jelentette be teljes nyugodtsággal Ally.

 - Mi is. - értettek egyet a többiek, kivéve Renée-t, aki nagyon örült annak, hogy felfedezőt játszhat.

 - Taposókaa! - ugrott fel a földről - addig a csontvázat vizsgálgatta -, és rávetette magát a kőre. Amint sikerült bekapcsolnia, leszakadt a lánc az ajtóról, és Renée mindenkit megelőzve rohant be az új szobába.

 - Úúú, deszép! - csodálkozott, pedig a terem ugyanolyan volt, mint a többi.

 - Ott egy vízköpőszobor! - csodálkozott el Hope.

 - Mi? Hol?! - visította hisztérikusan Renée, és a falhoz lapult.

 - Most meg mi bajod? - néztek rá furcsán.

 - Félek tőlük. - motyogta kínosan, és inkább visszasunnyogott a csontvázat tanulmányozni.

1. rész

 - Itt a tábor! Végre! - ujjongott Jasmy.

 - Hiába, szerencsétek hogy én itt vagyok! Én vettem észre ^^ - büszkélkedett Ally, de az érkező Sakura félbeszakította.

 - És nincs még sötét! - kiabált a rózsaszín.

 - Na jó, nekem WC-re kell mennem. Majd jövök! - figyelmeztette a többieket Renée, mielőtt keresni kezdenék.

 - Oké. mormogta válaszképp Sakura, és elindult megkeresni a konyhát.

 - Hát ez nem tűnik nagyon WC-nek... - jegyezte meg Renée, és belépett a börtönökre emlékeztető rácskapun.

 - Bocsi, nem tudod hol a WC? - kérdezte a teremben szobrozó alaktól.

 - Igen, menj le itt a lépcsőn, és ott lesz! - válaszolt.

 - Köszi!

 - Nincs mit. - vigyorodott el sunyin.

 - Na jó, ez csak szerintem elég hideg és barátságtalan WC? - gondolta Renée, és megborzongott.

 - Van ott egy felirat... Aucs, fúj, mibe léptem? ÁÁÁÁÁ! Egy csontváz! Úristen... Jobb lesz futni!

 - Ez a hely egyre ijesztőbb! Szerintem ez nem is a WC...

 - Ez meg? De ez nem is simoelon! Valami ősi érme lehet... Felszedem, hátha lehet még használni valamire!

 - Na jó, nem tudom, minek nekem ennyi kíváncsiskodás, de ezt muszáj kinyitnom! Ehh, de nehéz...

 - Hé, Ally, neked nem fura, hogy Renée már milyen régen eltűnt? - kérdezte összehúzott szemöldökkel Saku.

 - Dehogynem... De biztos eldugult a WC, vagy nem tudom... - válaszolt tökéletes nyugalommal Ally.

 -  És az feltűnt már, hogy a WC nem is abban az irányban van?! - ugrott fel Saku.

 - Hol lehet Renée? Nem azt mondta, hogy WC-re megy? - kérdezte Hope Jasmy-tól.

 - De, de biztos eldugult a WC, és azzal nyüglődik. Ahogy általában szokott. - nevetett kínosan Jasmy.

 - SEGÍTSÉÉÉG! - kiabált valaki.

 - Hallottad? - kérdezte Ally, most már kicsit sem nyugodtan.

 - Ez Renée! - ugrott fel újra Sakura, és a rácskerítés felé rohant.

 - Várj meg! - szaladt utána Ally.

 - Hé kislányok! Hová rohantok? Ott egy nagyon fontos ásatás zajlik! - kiabált rájuk a még mindig ott szobrozó nő.

 - Maga nem hallotta a segítségkérést?! - csattant fel Ally.

 - Biztos beomlott egy sírkamra, és valaki bent ragadt. Előfordul az ilyen. - vont vállat a kalapos nő, és kivonult az épületből. Ally és Saku döbbenten megállt, de pár pillanaton belül újra elkezdtek lefelé rohanni.

 - Renée! - kiabált Saku, látva, hogy barátnője egyben van, és semmi nem omlott be.

 - Saku! Jaj de örülök hogy itt vagytok! Azt hittem, már átkerültem egy másik dimenzióba! - ujjongott Renée.

 - Az a nő ott fent azt mondta, ásatás van itt, és beomlott valami... - szidta Saku.

 - Nekem meg azt, hogy ez a WC. Az egy hazug hülye. - vont vállat Renée.

 - Hé! Észrevettétek már azt a foglalatot? - kérdezte Ally.

 - Találtam egy félhold alakú kavicsot, ott a ládában... - válaszolt volna Renée, de Hope félbeszakította.

 - Na mivan itt gyerekek? Gyűlés?

 - Hahaha... nem, találtunk egy ilyen izét. - válaszolt értelmesen és tömören Renée.

 - Hát, próbáljuk meg, mi lesz ha belerakjuk ezt az izét az izébe! - nyögte be Renée, amiből valószínű senki sem értett semmit.

 - Vááá! - visított, és hátraugrott, amikor a kék sugár majdnem eltalálta.

 - Kinyílt egy ajtó! - ugrált Ally.

 - Gyertek, nézzük meg mi van ott! - sietett be a kamrába Saku.

 - Szerintem inkább holnap... már elég késő van! - jegyezte meg Jasmy, és elindult felfelé a lépcsőn.

 - Igaz mondjuk. De akkor holnap reggel menjünk el a piacra is! - jelentette ki Sakura, és a többiekkel együtt visszafordult.

 - Köszi hogy kiszabadítottatok onnan! Már vártam a kínai múmiák támadását... - gondlkozott el Renée.

 - De hát nem is Kínában vagy te igenész! - nevetett Ally.

 - Tudom, de azt hittem átkerültem oda...

 - Készül a sali! - örült a fejének Saku, hogy eddig még nem vágta el az ujját, és hogy talált nem kiszáradt zöldséget a nem működő hűtőszekrényben.

 - Aucs, ez forró! - szisszent fel Renée.

 - Meg kéne fújni, nem? - kérdezte halkan nevetve Hope.

 - Lehet...

 - Jasmy? - kérdezte Saku.

 - Asszem elment zuhanyozni. Stip-stop, utána én megyek! - kiabált Hope.

 -  Oké!

 - Mázlista! Az enyém meg sem sült! - vinnyogott Ally. 

 - A tűz FÖLÉ kéne tartani, nem MELLÉ! - adta a következő jótanácsot Hope a kissé pihentagyú társaságnak.

 - Kész a kaja! - jelentette be Saku. Hope rögtön rávetette magát.

 - Hű de éhes voltam! - motyogta halkan Sakura, miután a második tányér salátát kezdte bepusztítani.

 - Ömm... hello! - köszönt a mellé ülő, látszólag egyiptomi férfinak.

 -  hi! My naam is Alidzsí. hoe is jy? O ja, en dankie vir jou slaai, heerlik. - válaszolt az idegen.

 - Ahaa, biztos... - vont vállat kissé döbbenten a rózsaszín.

 - Ally, honnan került ide ez a szék? - kérdezte Renée felhúzott szemöldökkel.

 - Elhiszed hogy nem tudom?

  - Hey meisies! Ek hoop dit maak nie saak wat gaan sit het, my naam is Samanta. - üdvözölte őket egy érthetetlen nyelvű kislány, aki odaült a székre.

 -  Mit motyog a kiscsaj? - suttogta Renée.

 - Nem tudom, de ez a hely kezd kissé furcsa lenni...