2012. április 1., vasárnap

2. rész

Boldog bolondok napját, először is! :D Másodszor meg C-D! ^^


 - Óóó, ne már! Pedig azt hittem, csak egy álom ez az egész egyiptom... Pff. - fújtatott Saku, és körülnézett, bár hamar rájött, hogy sok értelme nem volt, mert a sötétben semmit se látott.

 - Írok egy SMS-t a többieknek, hogy a piacon leszek. - pötyögött a telefonján.
 
Saku próbált a lehető leggyorsabban futni, bár magassarkúban elég nehéz volt. Gondolt arra is, hogy leveszi, de amikor meglátott egy skorpiót a homokban, sikítva lemondott az ötletről.
  - Furcsa egy hely ez a piac. Meg úgy egész Al Simhara fura. - gondolta, és azt vette észre, hogy lihegni kezd. - Francba, mire visszaérek, lesz vagy 40°!
 - Jó reggelt! Szeretnék venni sátrakat, szárított élelmiszert, elemlámpát... Meg úgy mindent, ami a sírkutatáshoz kell! - közölte a rózsaszín az eladóval.
 - Turisták... Sosem mondják el pontosan, mit akarnak! - morgott a nő.
 - Tessék? - kérdezte Saku, mert azt hitte, hozzá beszélnek.
 - Semmi! Szuvenírt esetleg? - mutatott az eladó az ajándékokra.
 - Ó, igen! Egy olyan fekete fényképezőt, egy füstölőtartót, egy múmiamacit, egy olyan ládát és kígyóbűvölő kosarat! - ujjongott Saku.
 - Parancsoljon. 16000 simoleon lesz. - tolta a pultos Saku elé a megvett cuccokat.
 - Fú, de drága! Na mindegy, egyszer járunk egyiptomban...
 - Én remélem, hogy nem! - nevetett a nő a pénzét látva.
 - És még vissza is kell érnem! Gyáá, legyen már vége ennek a borzalomnak!
EKÖZBEN A TÁBORBAN
  - Jaj, Jasmy, én úgy félek!
 - De mitől? - nevetett kínosan a boszi, miközben átölelte rinyáló barátnőjét.
 - Hogy nem jutunk haza!
 - De hazajutunk, holnapután megy gépünk vissza! - vigasztalta.
 - Igaz. De hol van Saku? - nézett körbe Hope.
 - Passz.
 - Én akkor is félek! - durcázott Hope.
 - De ne félj már! Vegyél példát Renée-ről! Ő ezt is egy játéknak fogja fel! Most is kalandorosat játszik... hálóingben.
 - Főnök, itt Palmer hadnagy! A Morcucorp-ügyet ezennel befejezettnek nyilvánítom! - dörmögött férfihangom Renée, amit az akkor megérkező Saku nevetve figyelt.
 - Nem öltöznél fel? - kérdezte visszafojtott nevetéssel a rózsaszín.
 - De, kéne. De valaki lenyúlta a ruháimat, én meg csak ezt találtam.
 - Gratu. Akkor menj, hátha a piacon tudsz venni valamit!
 - Oké.
 - De várjál, vettem sírfeltárós cuccokat!
 - Juj, miket? - csillant fel Renée szeme.
 - Sátrat, szárított kaját, konzervzuhanyt és elemlámpát!
 - Várjál, most azt mondod, hogy vansaját sátram? - szólt közbe hiperaktívan a barna hajú.
 - Öö, aha.
 - Éljeen! - ugrált örömében, míg el nem botlott egy kiálló fagyökérben és hasra nem esett.
KÉSŐBB
  - Szereztem ruhát! - dicsekedett Renée.
 - Király, honnan van? - mosolygott kedvesen Saku a bepörgött barátnőjére.
 - Ott a szomszéd házban lakik egy néni, meg a lánya. Azokhoz mentem be, eredetileg inni, de aztán találtam ezt a szekrényben, megkérdeztem, kell-e még, mondta a csaj, hogy nem, utálja a kéket, úgyhogy elhoztam.
 - Miért keresgéltél a szekrényben?
 - Te küldtél el ruháért! - tiltakozott Renée.
 - De nem így gondoltam! Á, mindegy. Menjünk sírfelderítésre!
 - Úúú, én félek! - lépett hátrább Renée.
 - Akkor majd én megyek előre! - ajánlotta fel nagy bátran Hope, és leszaladt a lépcsőn.
 Mikor Saku is leért - utolsóként -, Renée már nagyban pattogott az előző este felfedezett szobában.
 - Juuuj, taposóka! - visított, aztán miután kitapsikolta magát,  rálépett, de nem történt semmi. - Ajjmár! Nyíííílj ki! - kiabált rá a kődarabra, és teljes erőből ráugrott a két talpformára.
Az átjáró kinyílt, hatalmas port csapott, pont Saku és Hope alatt.
 - Nee! A sajtpenészbe már! - dühöngött Saku, mikor leszakadt az a fáklya a falról, amibe kapaszkodott.
 - Jól vagytok? - kiabált le Ally.
 - Aha, csak agyhelyrázkódásom van. - közölte Hope a fejét csapkodva.
 - Na, menjünk tovább. - javasolta Jasmy, és le akart menni, de Renée hiperaktívan elészaladt.
 - ÚRISTEEN!! - sikított Hope, mikor véletlenül széttaposta a csontváz medencecsontját.
 - Nekem nem túl szimpi ez a hely. - jegyezte meg Saku, és belerúgott a csontvázba, ami ettőlteljesen összeporladt.
 - Haza akarok menni. - jelentette be teljes nyugodtsággal Ally.
 - Mi is. - értettek egyet a többiek, kivéve Renée-t, aki nagyon örült annak, hogy felfedezőt játszhat.
 - Taposókaa! - ugrott fel a földről - addig a csontvázat vizsgálgatta -, és rávetette magát a kőre. Amint sikerült bekapcsolnia, leszakadt a lánc az ajtóról, és Renée mindenkit megelőzve rohant be az új szobába.
 - Úúú, deszép! - csodálkozott, pedig a terem ugyanolyan volt, mint a többi.
 - Ott egy vízköpőszobor! - csodálkozott el Hope.
 - Mi? Hol?! - visította hisztérikusan Renée, és a falhoz lapult.
 - Most meg mi bajod? - néztek rá furcsán.
 - Félek tőlük. - motyogta kínosan, és inkább visszasunnyogott a csontvázat tanulmányozni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése