1. rész

 - Itt a tábor! Végre! - ujjongott Jasmy.

 - Hiába, szerencsétek hogy én itt vagyok! Én vettem észre ^^ - büszkélkedett Ally, de az érkező Sakura félbeszakította.

 - És nincs még sötét! - kiabált a rózsaszín.

 - Na jó, nekem WC-re kell mennem. Majd jövök! - figyelmeztette a többieket Renée, mielőtt keresni kezdenék.

 - Oké. mormogta válaszképp Sakura, és elindult megkeresni a konyhát.

 - Hát ez nem tűnik nagyon WC-nek... - jegyezte meg Renée, és belépett a börtönökre emlékeztető rácskapun.

 - Bocsi, nem tudod hol a WC? - kérdezte a teremben szobrozó alaktól.

 - Igen, menj le itt a lépcsőn, és ott lesz! - válaszolt.

 - Köszi!

 - Nincs mit. - vigyorodott el sunyin.

 - Na jó, ez csak szerintem elég hideg és barátságtalan WC? - gondolta Renée, és megborzongott.

 - Van ott egy felirat... Aucs, fúj, mibe léptem? ÁÁÁÁÁ! Egy csontváz! Úristen... Jobb lesz futni!

 - Ez a hely egyre ijesztőbb! Szerintem ez nem is a WC...

 - Ez meg? De ez nem is simoelon! Valami ősi érme lehet... Felszedem, hátha lehet még használni valamire!

 - Na jó, nem tudom, minek nekem ennyi kíváncsiskodás, de ezt muszáj kinyitnom! Ehh, de nehéz...

 - Hé, Ally, neked nem fura, hogy Renée már milyen régen eltűnt? - kérdezte összehúzott szemöldökkel Saku.

 - Dehogynem... De biztos eldugult a WC, vagy nem tudom... - válaszolt tökéletes nyugalommal Ally.

 -  És az feltűnt már, hogy a WC nem is abban az irányban van?! - ugrott fel Saku.

 - Hol lehet Renée? Nem azt mondta, hogy WC-re megy? - kérdezte Hope Jasmy-tól.

 - De, de biztos eldugult a WC, és azzal nyüglődik. Ahogy általában szokott. - nevetett kínosan Jasmy.

 - SEGÍTSÉÉÉG! - kiabált valaki.

 - Hallottad? - kérdezte Ally, most már kicsit sem nyugodtan.

 - Ez Renée! - ugrott fel újra Sakura, és a rácskerítés felé rohant.

 - Várj meg! - szaladt utána Ally.

 - Hé kislányok! Hová rohantok? Ott egy nagyon fontos ásatás zajlik! - kiabált rájuk a még mindig ott szobrozó nő.

 - Maga nem hallotta a segítségkérést?! - csattant fel Ally.

 - Biztos beomlott egy sírkamra, és valaki bent ragadt. Előfordul az ilyen. - vont vállat a kalapos nő, és kivonult az épületből. Ally és Saku döbbenten megállt, de pár pillanaton belül újra elkezdtek lefelé rohanni.

 - Renée! - kiabált Saku, látva, hogy barátnője egyben van, és semmi nem omlott be.

 - Saku! Jaj de örülök hogy itt vagytok! Azt hittem, már átkerültem egy másik dimenzióba! - ujjongott Renée.

 - Az a nő ott fent azt mondta, ásatás van itt, és beomlott valami... - szidta Saku.

 - Nekem meg azt, hogy ez a WC. Az egy hazug hülye. - vont vállat Renée.

 - Hé! Észrevettétek már azt a foglalatot? - kérdezte Ally.

 - Találtam egy félhold alakú kavicsot, ott a ládában... - válaszolt volna Renée, de Hope félbeszakította.

 - Na mivan itt gyerekek? Gyűlés?

 - Hahaha... nem, találtunk egy ilyen izét. - válaszolt értelmesen és tömören Renée.

 - Hát, próbáljuk meg, mi lesz ha belerakjuk ezt az izét az izébe! - nyögte be Renée, amiből valószínű senki sem értett semmit.

 - Vááá! - visított, és hátraugrott, amikor a kék sugár majdnem eltalálta.

 - Kinyílt egy ajtó! - ugrált Ally.

 - Gyertek, nézzük meg mi van ott! - sietett be a kamrába Saku.

 - Szerintem inkább holnap... már elég késő van! - jegyezte meg Jasmy, és elindult felfelé a lépcsőn.

 - Igaz mondjuk. De akkor holnap reggel menjünk el a piacra is! - jelentette ki Sakura, és a többiekkel együtt visszafordult.

 - Köszi hogy kiszabadítottatok onnan! Már vártam a kínai múmiák támadását... - gondlkozott el Renée.

 - De hát nem is Kínában vagy te igenész! - nevetett Ally.

 - Tudom, de azt hittem átkerültem oda...

 - Készül a sali! - örült a fejének Saku, hogy eddig még nem vágta el az ujját, és hogy talált nem kiszáradt zöldséget a nem működő hűtőszekrényben.

 - Aucs, ez forró! - szisszent fel Renée.

 - Meg kéne fújni, nem? - kérdezte halkan nevetve Hope.

 - Lehet...

 - Jasmy? - kérdezte Saku.

 - Asszem elment zuhanyozni. Stip-stop, utána én megyek! - kiabált Hope.

 -  Oké!

 - Mázlista! Az enyém meg sem sült! - vinnyogott Ally. 

 - A tűz FÖLÉ kéne tartani, nem MELLÉ! - adta a következő jótanácsot Hope a kissé pihentagyú társaságnak.

 - Kész a kaja! - jelentette be Saku. Hope rögtön rávetette magát.

 - Hű de éhes voltam! - motyogta halkan Sakura, miután a második tányér salátát kezdte bepusztítani.

 - Ömm... hello! - köszönt a mellé ülő, látszólag egyiptomi férfinak.

 -  hi! My naam is Alidzsí. hoe is jy? O ja, en dankie vir jou slaai, heerlik. - válaszolt az idegen.

 - Ahaa, biztos... - vont vállat kissé döbbenten a rózsaszín.

 - Ally, honnan került ide ez a szék? - kérdezte Renée felhúzott szemöldökkel.

 - Elhiszed hogy nem tudom?

  - Hey meisies! Ek hoop dit maak nie saak wat gaan sit het, my naam is Samanta. - üdvözölte őket egy érthetetlen nyelvű kislány, aki odaült a székre.

 -  Mit motyog a kiscsaj? - suttogta Renée.

 - Nem tudom, de ez a hely kezd kissé furcsa lenni...

Bevezető

 

- Remek, és most mégis merre? Már vagy 3 órája mászkálunk! Így nem megyünk semmire! - panaszkodott Renée, és a végtelennek tűnő tengert bámulta.

- Megyünk tovább. Mást úgy sem tudunk kezdeni. - vont vállat Ally, és elindult egy irányba, ami jónak látott.

- Várj! És mi lenne ha inkább körülnéznénk, és aztán döntenénk, hogy merre megyünk? - javasolta Sakura. A többiek egyetértően bólogattak, és megfordultak, hogy körbenézzenek.

- Szerintem arra menjünk! - mutatott egy homokhegy felé Renée. A vörös kissé furán nézett rá, mintha azt akarná mondani, hogy "te hülye vagy", de inkább nem figyelt oda rá, és ő is utat keresett.

  - Vagy arra! - ugrott fel Hope, és hiperaktívan mutogatni kezdett egy út felé.

- Hát ha te arra fel tudsz mászni... - motyogta Ally.

 - Jó, én elindulok arra, nem fogok itt szórakozni! - jelentette be kicsit idegesen a vörös, és elindult egy kevésbé sziklás úton.

 - Mi bajod? - kérdezte ugyanolyan morgós hangon Renée.

 - Az, hogy bepakoltam egy csomó fürdőruhát, egy rakás nyári cuccot, és eltűnt az összes csomagunk! Ráadásul minden cuccom, telefonom, pénzem, azokban a bőröndökben volt!

 - Jó, miért, szerinted mi nem vesztettünk el egy csomó cuccot? - válaszolt Renée.

 - De...

- Na látod! Először inkább gondolj arra, hogy valahogy el kéne jutni egy olyan helyre, ahol van is valaki...

- Jasmy? - kérdezte Sakura. Erre a kérdésre mindenki megállt.

 - Itt vagyok! - sietett utánuk a boszi, és miután beérte őket, teljes nyugodtsággal indultak tovább.

 - Hé, látok valamit! - futott előre Renée. - Gyertek!

A többiek vállat vontak, és elindultak utána.

- Úristen milyen meleg lehet! Hullámzik a levegő... - állapította meg Hope, és egy kis pihenőt tartott.

- Gyertek már! - kiabált hátra Renée, és egyre gyorsabban szaladt a megpillantott tornyok felé.

 - Látjátok? Mondtam hogy van itt valami! - ujjongott Renée, és ugrálás közben majdnem kiment a bokája a magassarkúban.

 - Hát, nem tudom... elég barátságtalan egy környék. - mormogott Hope.

 - Pedig nincs sok választás! Vagy erre megyünk, vagy úszunk... - válaszolt Jasmy.

 - És ha repülnénk? - tette fel a kissé idióta kérdést Renée.

 - Hahó, föld Renée-nek! Nincs varázserőnk! Hála Valeriának... - morgott Ally, és idegesen toporogni kezdett egy helyben.

 - Gyerekek, elég! Inkább induljunk! - parancsolt rá az egyre hiperaktívabb társaságra Saku, és futva elindult befelé a romok közé.

 - Hé, várjatok! - kiabált Jasmy, nyomában a magassarkú papucsban lihegő Hope-al, aki többször is majdnem esett egy hasast.

 - Nincs időnk várni! Oda kell érnünk a reptérre, hacsak nem akarjuk az egész lefoglalt hetet itt tölteni Al Simharában! - kiabált hátra Sakura. Hope még mindig elég rendesen lemaradva utánakiabált egy "értem"-et, és megpróbált turbósebességre kapcsolni, de ez valahogy nem nagyon sikerült neki a szárnyai nélkül.

 - Hé, nézzétek! Pálmafák! - örült a fejének Renée.

 - És ez miért is jó? Tudunk velük repülni? - idegeskedett a rózsaszín, de Renée félbeszakította.

 - Nem! Viszont ez azt jelenti, hogy a közelben víz van! Tudunk inni! - ujjongott még mindig, és futólépésben elindult a fák közé. A többiek vállat vontak, és utánaszaladtak.

 - Gyere már Jasmy! Teljesen lemaradtunk! - kiabált hátra Ally.

 - Jól van, jövök már! De strancpapucsban elég nehéz ám futni! - tiltakozott a boszi, és gyorsított a tempón.

 - Rajtam is az van! - válaszolt a vörös.

 - Tényleg! Igaza volt Renée-nek! Egy oázis! - csodálkozott a rózsaszín, és alaposan megcsodálta a kis tavacskát, majd lehajolt, és teleitta magát.

 - Milyen? - kérdezte Ally lihegve.

 - Jó! Nem biztos, hogy tiszta, de megteszi! - válaszolt Sakura, letörölte a száját, és utat keresett.

 - Haa... pci! - tüsszentett egy hatalmasat Ally, egyensen Renée ruhájára.

 - Köszi szépen! Egyáltalán most mit csinálsz? - nézett csodálkozva a vörösre.

 - Háát.. őőő... letörlöm a ruhádat! - vigyorgott kínosan Ally, és leporolta a tüsszentését Renée oldaláról.

 - Ne szórakozzatok már! Mi ez itt? - nézett értetlenkedve Hope.

 - Egy piramis?! - csodálkozott Jasmy.

 - Persze, hiszen a sivatag kellős közepén vagyunk! - toporgott Ally.

 - Elég ideges vagy ma. - jegyezte meg csípősen a boszi.

 - Szerintem itt mindenki ideges. - hümmögött Saku, és végigmérte a piramist. - Nem is olyan nagy! És biztosan nincs benne olyan meleg, mint itt! Nem akarunk bemenni és letelepdni egy kicsit?

 - Háát... én félek egy kicsit. Főleg, hogy hamarosan besötétedik! Tudjátok, milyen hideg van éjszaka a sivatagban? - Renée hátán végigfutott a hideg. A többiek úgy néztek rá, mintha egy elmebeteg beszélne hozzájuk, de ahogy egyre közeledtek az éjszaka felé, ők is kezdték megérezni, milyen gyorsan hűl a levegő.

 - És egyetlen egy vastagabb ruha sincs nálunk! - néztek egymásra ijedten, és őrülten keresgélni kezdtek egy szálláshely után.