Bevezető

 

- Remek, és most mégis merre? Már vagy 3 órája mászkálunk! Így nem megyünk semmire! - panaszkodott Renée, és a végtelennek tűnő tengert bámulta.

- Megyünk tovább. Mást úgy sem tudunk kezdeni. - vont vállat Ally, és elindult egy irányba, ami jónak látott.

- Várj! És mi lenne ha inkább körülnéznénk, és aztán döntenénk, hogy merre megyünk? - javasolta Sakura. A többiek egyetértően bólogattak, és megfordultak, hogy körbenézzenek.

- Szerintem arra menjünk! - mutatott egy homokhegy felé Renée. A vörös kissé furán nézett rá, mintha azt akarná mondani, hogy "te hülye vagy", de inkább nem figyelt oda rá, és ő is utat keresett.

  - Vagy arra! - ugrott fel Hope, és hiperaktívan mutogatni kezdett egy út felé.

- Hát ha te arra fel tudsz mászni... - motyogta Ally.

 - Jó, én elindulok arra, nem fogok itt szórakozni! - jelentette be kicsit idegesen a vörös, és elindult egy kevésbé sziklás úton.

 - Mi bajod? - kérdezte ugyanolyan morgós hangon Renée.

 - Az, hogy bepakoltam egy csomó fürdőruhát, egy rakás nyári cuccot, és eltűnt az összes csomagunk! Ráadásul minden cuccom, telefonom, pénzem, azokban a bőröndökben volt!

 - Jó, miért, szerinted mi nem vesztettünk el egy csomó cuccot? - válaszolt Renée.

 - De...

- Na látod! Először inkább gondolj arra, hogy valahogy el kéne jutni egy olyan helyre, ahol van is valaki...

- Jasmy? - kérdezte Sakura. Erre a kérdésre mindenki megállt.

 - Itt vagyok! - sietett utánuk a boszi, és miután beérte őket, teljes nyugodtsággal indultak tovább.

 - Hé, látok valamit! - futott előre Renée. - Gyertek!

A többiek vállat vontak, és elindultak utána.

- Úristen milyen meleg lehet! Hullámzik a levegő... - állapította meg Hope, és egy kis pihenőt tartott.

- Gyertek már! - kiabált hátra Renée, és egyre gyorsabban szaladt a megpillantott tornyok felé.

 - Látjátok? Mondtam hogy van itt valami! - ujjongott Renée, és ugrálás közben majdnem kiment a bokája a magassarkúban.

 - Hát, nem tudom... elég barátságtalan egy környék. - mormogott Hope.

 - Pedig nincs sok választás! Vagy erre megyünk, vagy úszunk... - válaszolt Jasmy.

 - És ha repülnénk? - tette fel a kissé idióta kérdést Renée.

 - Hahó, föld Renée-nek! Nincs varázserőnk! Hála Valeriának... - morgott Ally, és idegesen toporogni kezdett egy helyben.

 - Gyerekek, elég! Inkább induljunk! - parancsolt rá az egyre hiperaktívabb társaságra Saku, és futva elindult befelé a romok közé.

 - Hé, várjatok! - kiabált Jasmy, nyomában a magassarkú papucsban lihegő Hope-al, aki többször is majdnem esett egy hasast.

 - Nincs időnk várni! Oda kell érnünk a reptérre, hacsak nem akarjuk az egész lefoglalt hetet itt tölteni Al Simharában! - kiabált hátra Sakura. Hope még mindig elég rendesen lemaradva utánakiabált egy "értem"-et, és megpróbált turbósebességre kapcsolni, de ez valahogy nem nagyon sikerült neki a szárnyai nélkül.

 - Hé, nézzétek! Pálmafák! - örült a fejének Renée.

 - És ez miért is jó? Tudunk velük repülni? - idegeskedett a rózsaszín, de Renée félbeszakította.

 - Nem! Viszont ez azt jelenti, hogy a közelben víz van! Tudunk inni! - ujjongott még mindig, és futólépésben elindult a fák közé. A többiek vállat vontak, és utánaszaladtak.

 - Gyere már Jasmy! Teljesen lemaradtunk! - kiabált hátra Ally.

 - Jól van, jövök már! De strancpapucsban elég nehéz ám futni! - tiltakozott a boszi, és gyorsított a tempón.

 - Rajtam is az van! - válaszolt a vörös.

 - Tényleg! Igaza volt Renée-nek! Egy oázis! - csodálkozott a rózsaszín, és alaposan megcsodálta a kis tavacskát, majd lehajolt, és teleitta magát.

 - Milyen? - kérdezte Ally lihegve.

 - Jó! Nem biztos, hogy tiszta, de megteszi! - válaszolt Sakura, letörölte a száját, és utat keresett.

 - Haa... pci! - tüsszentett egy hatalmasat Ally, egyensen Renée ruhájára.

 - Köszi szépen! Egyáltalán most mit csinálsz? - nézett csodálkozva a vörösre.

 - Háát.. őőő... letörlöm a ruhádat! - vigyorgott kínosan Ally, és leporolta a tüsszentését Renée oldaláról.

 - Ne szórakozzatok már! Mi ez itt? - nézett értetlenkedve Hope.

 - Egy piramis?! - csodálkozott Jasmy.

 - Persze, hiszen a sivatag kellős közepén vagyunk! - toporgott Ally.

 - Elég ideges vagy ma. - jegyezte meg csípősen a boszi.

 - Szerintem itt mindenki ideges. - hümmögött Saku, és végigmérte a piramist. - Nem is olyan nagy! És biztosan nincs benne olyan meleg, mint itt! Nem akarunk bemenni és letelepdni egy kicsit?

 - Háát... én félek egy kicsit. Főleg, hogy hamarosan besötétedik! Tudjátok, milyen hideg van éjszaka a sivatagban? - Renée hátán végigfutott a hideg. A többiek úgy néztek rá, mintha egy elmebeteg beszélne hozzájuk, de ahogy egyre közeledtek az éjszaka felé, ők is kezdték megérezni, milyen gyorsan hűl a levegő.

 - És egyetlen egy vastagabb ruha sincs nálunk! - néztek egymásra ijedten, és őrülten keresgélni kezdtek egy szálláshely után.